Egész éjjel alig aludtam valamit. Reggel korán mentem futni. Csodálkozva láttam, hogy nem én vagyok az egyedüli korán kelő. Victoria, aki a szomszédomban lakott, pár saroknyira ő is futni indult. Észre vett, így megvárt.
- Szia. - köszöntem oda érve.
- Jó reggelt. - mondta. - Futunk együtt?
- Aha. - mosolyodtam el. Elindultunk. Lassú kocogásba kezdtünk. Nem sokat beszéltünk, ugyanis mindkettőnk fülében füles volt, amin keresztül a zene játszódott le. Mégis jó érzés volt mellette kocogni. Jó érzés... Ahogy szaladtunk olyan furcsa érzés fogott el... Victoria megbotlott, ahogy futott így mielőtt földet ért volna kifogtam, így a karjaimban landolt. Csak néztünk egymás szemébe... Ránéztem tökéletes arcára, ami gyönyörű volt. Lassan közel hajoltam hozzá.
- Victoria! - hallottam egy kissé dühös hangot. Fel néztem és Daniel előttünk állt összefont karokkal.
- Daniel!! Mit keresel itt? - kérdezte idegesen Victoria és fel ki szállt karjaim tartásából.
- Futni jöttem és te? - fonta össze karjait Daniel a mellkasa előtt.
- Én is. - felelte.
- A fiú karjaiban?
- Majdnem elesett és ki kifogtam, hogy ne essen a földre. - hallattam én is a hangom.
- Mindegy. Gyere Victoria. - hangja parancsoló volt.
- Jó. - mondta lehajtott fejjel Victoria. Elmotyogott nekem egy ''Köszönöm''-öt és Daniellel az oldalán elmentek.
Furcsának találtam a kis jelenetet. Mintha Victoria félne Danieltől. Talán bántja? Hazáig szaladtam, majd lezuhanyoztam és készülődni kezdtem a suliba. Suliba menet láttam, amint Victoria beül az autóba Daniellel a nyomában, majd az apjuk lehajt az autóval a felhajtóról és elindul az iskola felé. Furcsa ez a család gondoltam magamban.
- Szia. - köszönt Abigail ezzel megszakítva gondolatmenetemet. Nagyon vidám volt.
- Szia. Mi ez a jó kedv?
- Apa megveszi Mistral-t. - újságolta.
- Mistral? Az ki vagy mi?
- Egy ló. Fekete és kanca. Gyönyörű.
- Ha te mondod. - sosem érdekeltek a lovak. - De persze én nem kapom meg a mocit, Ez nem ér.
- Aló nem annyira veszélyes mint a motor.
- Dehogynem. - ellenkeztem. - A ló rád tud lépni és le is tud hajítani magáról, nem beszélve arról, hogy harap is.
- A motorral a sáncban kötsz ki... jó esetben.
- Mindegy. Majd mutass képet vagy élőben.
- Várj van képem róla. - vette elő a telefonját Abigail. - Itt van. - mutatta büszkén. Valóban szép volt, csak úgy fénylett a szőre. Szelídnek tűnt de ki tudja.
- Szép. - feleltem. - Na megyek órára, szia.
Ahogy beértem az osztályterembe rögtön észre vettem Victoriat, aki a székén ült. Gyönyörű volt. Rám nézett a gyönyörű szemeivel. , majd halványan elmosolyodott. Rá néztem Danielre akinek a tekintete nem volt annyira kellemes. Szemei szinte villámokat szórtak. Egy pillanatra azt hittem, hogy a szemei kékből aranybarnára váltottak. Biztos káprázik a szemem gondoltam. Victoria megbökte bátyja karját. A fiú rátekintett. Nem értettem a szituációt így leültem a helyemre. Az első óra lyukas óra lett, mert a tanárnő nem ért be időben. Mindenki beszélgetett valakivel, kivéve én... Én olvastam szokáshoz híven.
